Manga
漫画
A manga japán elnevezés, amit a japánok disztingvált vizuális stílusában készített képregények megjelölésére használnak. A klasszikus japán ukiyo-e festészet és a nyugati művészeti hatások találkozásából fokozatosan jött létre, míg mostani jellege kialakult, s (főképp Japán határain kívül) a köztudatban összeforrt a japán pop-kultúrával.
Eredete:
Az első mangára emlékeztető művészi megoldások igen messzire, a XII. századra vezethetők vissza. A fametszetek nagyfokú népszerűsödésével aztán a XVIII-XIX. század folyamán kialakult stílus bizonyos szembeötlő jegyei öröklődtek tovább, hogy a nagy változások korának Japánjában kialakuljanak az irányadó elvek a képregényekkel kapcsolatban, s elterjedhessenek, mint népszerű árucikk. A manga kifejezés ellenben nem a II. világháború után keletkezett, hanem az Edo kori Japán(az 1800as évek egy olyan kora Japánban, amikor a fametszetek igazi reneszánszukat élték) egyik nagy ukiyo-e festőművészének, Hokusai Katsushikának köszönhetően került először köznapi használatba, az úgynevezett, és széles körben elismert 'Hokusai manga' stílusmegjelölésű alkotások nyomán. A kifejezés jelentése szószerinti fordításban "véletlenszerű képek" vagy "vázlat" de mostanra a szótárakban is csak képregény címszóval van feltüntetve. A szó két kanjiból, avagy kínai eredetű japán írásjegyből tevődik össze ilyeténképpen: 漫画, hiragana átírata まん(man)が(ga), katakana írásrendszerben pedig マンガ. Az első írásjegy önálló jelentéssel szövegösszetételben nem bír, összetételben viszont lehet: "nem szándékos"," véletlen","romlott". A második jel rendelkezik önálló olvasattal, amely képet jelent, s egyszerűen え "e" a beszélt nyelvben. Érdekességképpen megemlíthető, hogy egyik elődje elnevezésében, az ukiyo-e olvasatában is megfigyelhető az "-e" végződés, jelentése majdhogynem teljesen egyezik, viszont egy egész másmilyen kanjival írják: 浮(uki)世(yo)絵(e).
Formai sajátsságai, elterjedés:
Minthogy a japán írás jobbról balra és fentről lefelé halad, a mangákat is ílyen formában rajzolják, ami problémákat okozott, ha nem is a fordításnál, de a kötetté formálásnál és piaci terjesztésnél leginkább, mivel a japán szerzők közül sokan nem járultak hozzá, hogy a munkáikat a nyugati szemlélet és szokások érdekében módosítsák, s az eredeti irány feletébb szokatlan volt az európai és amerikai olvasóközönségnek. Ettől függetlenül a más nyelvű változatok többsége ma is ilyen formában jelenik meg.
Jelenünk Japánjában a legnagyobb példányszámában kiadott írásos média kétségkívül a manga. Méretük és hosszuk igen eltérő lehet, telefonkönyeket szégyenben hagyó és 200 odalas mellényzseb méretű kiadványok között széles skálán mozoghat. Ez persze nem jelenti azt, hogy mangát kizárólag kötetekbe foglalva, újságárusnál, szaküzletekben vásárolhat a keresgélő. Jelentéktelen, kicsi és hatalmas presztízsű manga folyóiratok is közölnek arra érdemesnek talált sorozatokat, heti és havi rendszerességgel. A jelenlegi trendek szerint a manga divat kétségkívüli meghatározója és tótumfaktuma a Weekly Shonen Jump, amely az évek során olyan szimbolikus művek népszerűsödését segítette elő, mint a Rurouni Kenshin, Saint Seiya, Hikaru No Go, Naruto, One Piece vagy éppen a Dragon Ball, hogy csak a közismertebbeket említsük. Borzalmasan népszerű iparággá nőtte ki magát a manga, mostanra majdnem lehetetlenné vált a nagy műgonddal elkészített mangák elválasztása a közönséges szeméttől, olyan hatalmas a kínálat.
Ahhoz, hogy valami manga legyen, mégcsak nem is feltétlenül muszáj, hogy története, vagy nagyszemű karakterei legyenek. A japán alaposság ékes példája a számtalan, műszaki, háztartási, fogyasztási és egyéb cikkeken megjelenő primitív, funkcionális setsumei(magyarázó) manga, ami néhány kockás képsor segítségével átfogó magyarázatot ad arról, hogyan is kell használni az adott porszívót, mikrohullámú sütőt vagy zacskós rament. Ez is egy használata a képregény-stílusnak, művészi ambíciók nélkül, pusztán a praktikusság és az egyértelműség jegyében.
Számtalan olyan jellegzetessége van a japán képregénynek, amely eladdíg ismeretlen volt más tájakon, viszont igen gyorsan bekerült a köztudatba. Olyan vázlatosan egyszerű megoldásokról van itt szó, amelyekkel találkozva meglehetősen gyorsan beazonosítható, hogy az adott mű japán-e, azt imitálja, vagy egyik sem.
Teljesség igénye néküli felsorolás:
- Cseppecske, vagy cseppek a homloknál és halántéknál zavart, értetlenséget és szkepszist jelképez (ez egyika a legszélesebb körben felismert manga-megoldásoknak).
- Hanyattvágódás, vagy átmenetnélküli esés a földre a váratlan ostobaságokra, ironikus eseményekre adott reakció.
- A legerőteljesebb érzelemkifejező forma a szem. Ez számtalan módon változhat, két felfelé ívelő félkör(boldogság, öröm), lefelé ívelő félkör(bánat, szomorúság, csalódottság), két apró pici fekete ponttá sűrűsödés(értetlenség, meglepettség) stb.
- Az egyik orrlyukban lévő buborékocska hogy az alany alszik.
- A pupilla teljes eltűnése és a szem kifehéredése az önkontoll elvesztését fejezi ki. kivétel ezalól a nagy kikerekedő fehér szem, több körülvonalazással, ami ijedtséget, döbbent szóhoz nem jutást és pánikot fejez ki, legtöbbször komikus kontextusban(komolyabb hangvételű mangákban, persze képkörnyezettől függően hangsúlyosabbak a negatív érzelmek és ritkán kapnak humoros felhangot).
|