Japán kultúrája és művészete

Hódolat a helynek, ahol a természetben az istenség jut kifejezésre, a shinto vallás elve szerint, Kína felől érkező indiai buddhizmus mélyreható befolyása hagyott nyomot ez ókori Japán kultúráján és művészetében.

• képzőművészet
• építészet
• szobrászat
• festészet
• ikebana
• manga
• anime

Képzőművészet:

A legelső krszak i.e. 300 és 200 között, ekkor jelent meg a sötétbarna és vörösesbarna zsinórmintával díszített agyagedény, e zsinórdísz japán neve alapján nevezik a kort Dzsómon-kultúrának. Utána a Jajoi-kor következett (i.e.2-3. század), innen származnak az első fémtárgyak, valamint szövött anyagok, kőkoporsók, s az elhunytak személyes használati tárgyai is előkerültek. A nagy sírdombok kora Kofun-kultúra (i.e. 3- 4.század) néven ismert, a sírhalom többréteges körkörös építmény, a tetején és körülötte elhelyezett agyagfigurák (hanivák) híres embereket, használati tárgyakat, bronzharangokat, állatokat ábrázolnak. Ezek az első dokumentumok a kor szokásairól. Az Edo-korban a lakkholmikat gyakran díszítették aranyfüsttel, s divat volt a kerámia is.

Építészet:

Az Aszuka-kultúrában honosodott meg a buddhizmus, ami nemcsak vallási jelentőségű volt, hanem magával hoza a kínai civilizációt is. Fellendült a templomépítészet, a kegyhelyek száma megnőtt. Ebből a korból származó építmény a Nara közelében épült Horjúdzsi-templom, ami (1949-ben leégett). A többször restaurált műemlékek máig őrzik az ősi kínai faépítészet jellegzetes vonásait. Az épületek aszimmetrikus elrendezése viszont tipikus japán vonás.

A Nara-korszak építészetében is megőrizte a Tang-hatást, mivel a város alaprajza sakktáblaszerű. A hagyományok őrzője a sintó vallás volt, egyszerű szerkezetű szentélyeivel, a tetőzetet mélyre süllyedső oszlopok tartották. A Heian-korban (794-1185) Heiankjó (Kiotó) város is a Tang-hatás alapján épült fel, és megszületett a nemzeti művészet. A japán arisztokrácia igénye igyekezett ellensúlyozni a szerzetesek kizárólagos befolyását a kultúrában. A virágzó buddhizmus több ágra szakadt, közülük az ezoterizmus hozott új építészeti alapelveket. Már nem a szimmetria dominált, az épületek tökéletesen alkalmazkodtak a természethez. Ilyen pl. a Főnix-csarnok Udzsiban, az Amida csarnokok Kiotó mellett.

A Muromacsi-kor (1333-1573)a nevét Kiotó egyik negyedéről kapta, ahol az első sógun, Asikaga rendezte be palotáját. A zen hatás itt arisztokratikus kifinomultsággal keveredtett, pl. Kiotóban az Aranypavilon (Kinkaku), és az Ezüstpavilon (Ginkaku). Kialakulnak a mohakertek, az építészet szoros kapcsolatban áll a kerttervezéssel, amely régóta igen kifinomult művészet Japánban.

Ikebana:

Ikebana: vágott virágok; hagyományos japán virágrendezés, a virágokat úgy próbálják elrendezni, hogy az a legtermészetesebbnek hasson.Eredete a 8. századig nyúlik vissza. A fiatal japán lányok nevelésének elengedhetetlen része volt az ikebana művészetének elsajátítása. Az ikebana kompozíció a nyugati virágkötészettől eltérően nem a tömeggel hat, hanem inkább az üres terekkel dolgozik. Színekben visszafogott, kevés anyaggal próbál erős kompozíciós hatást elérni. A szimmetria helyett inkább a kiegyensúlyozott asszimetriát alkalmazza. A teljesen kinyílt virágot ritkábban alkalmazza, főleg bimbót, rügyező, vagy száraz ágat, száraz levelet alkamaz, az élet változását, és a múlandóságot jelképezve.