Inuyasha Fan World

Anime

Anime

アニメ

Anime: japán animációs film. Az anime nem egyetlen stílus vagy mûfaj, hanem a japán rajzfilmek összefoglaló neve. Így az elterjedt tévhit ellenére nem csak (sõt, többnyire nem) gyerekek számára készülnek, léteznek könnyû akció, dráma, romantikus, vígjáték-humoros vagy erõszakos tartalmú animék is, illetve ezek kombinációi, akárcsak az élõszereplõs filmek esetében.

Kialakulása:

Az anime jelenlegi -változó- formájában a mangához képest kissé késleltetve, a második világháború követõ zaklatott lelki világú Japánban alakult ki (pl. számos mûben megfigyelhetõ a gombafelhõ, pl.: Akira. - ez a rajzfilm a 80-as évek egyik nagy anime disztópiája, amikorra a feszült társadalmi helyzet bizonyos alkotókból fokozott borúlátást váltott ki. Sötét jövõkép, de jól kifejezi, milyen mélyen benne él a japán társadalomban a nukleáris csapástól való félelem. Más rajzfilmek közvetlenül a bombatámadásokat dolgozzák fel, példaképp említve a Barefoot Gen). A japán animáció rajzstílusa a japán képregénymûvészetbõl vezethetõ le.. A manga, mint rajzstílus a hagyományos japán fametszetekre, és tekercsekre rajzolt történetek és kompozíciók stílusát (a sajátosságok nagy részét innen származtathatjuk), valamint az akkori amerikai képregénystílust ötvözte.

Osamu Tezuka tekinthetõ a mûfaj atyának. Elsõ (fekete-fehér) képregényei a megszólalásig hasonlítanak az 1930-1940-es évek amerikai rajzstílusára.Osamu egy nagyon vizuális forma létrehozásával kísérletezett. A nõi alakok ábrázolásánál a korabeli amerikai szexideált vette alapul (pl. Betty Boop): nagy kék szemû, szõke és karcsú. Megfigyelhetõ, hogy ezt a jó és gonosz szereplõk közötti megkülönböztetésre is használják, ti. a gonoszoknak keskeny szemük van. Tulajdonképpen a képregényrajzolási stílusát vitték át az animációs filmekbe. A nagyon alacsony költségvetés egészen egyedi animációs stílus kifejlesztését eredményezte, ahol olyan hatáselemeket alkalmaznak, amelyek szinte észrevétlenül kevés rajzolást igényelnek. Így a mozgás illúzióját, annak elképzelhetetlenné nagyításával ábrázolják: a szereplõ szinte mozdulatlan, miközben körülötte egy elmosódott háttér kavarog eszeveszetten. Lassításokat alkalmaznak, vagy hatalmas állókép pásztázásával fejezik ki a drámaiságot, a csend és mozdulatlanság által. Eközben Amerikában az egyre precízebb animáció kidolgozásán fáradoztak, és fáradoznak ma is. Így egy új ábrázolás és látásmód, egy új stílus született.

Ekkora, a késõbbi években válik el jelentõsen a két ország animációmûvészete. Míg Amerikában (és az általános nyugati konzervatív világban) úgy tekintenek a képregényekre és a rajzfilmekre mint gyermeki szórakozására, addig Japánban mindenki tisztában vele, hogy a mûfajnak van egy rétege, amire felnõttes tartalom (és ez nem csak az erõszakra és az erotikára, hanem sokkal inkább a gondolatvilágra értendõ) és az egyre filmszerûbb rendezésmód a jellemzõ. Ennek jó példája a Neon Genesis Evangelion vagy a Szentjánosbogarak temetõje (Grave of Fireflies 1988), egy komoly háborús dráma, ami két gyermek tragédiájáról szól, akik elvesztették szüleiket. Az animék manapság világszerte, így hazánkban is rendkívül népszerûek.

Csoprtosítása:

Az animének rengeteg mûfaja létezik, ahogy a hagyományos, élõszereplõs mozinak is. Kaland, sci-fi, gyerekmesék, romantika, középkori fantasy, erõsen pornográf (hentai), okkult/horror, akció és dráma. A legtöbb anime átmenetet képez több mûfaj között, és többfajta motívumot tartalmaz. Így az egyes filmek kategóriákba szorítása nehézségekbe ütközhet. Elõfordul, hogy egy animének látszólag egyszerû története van a felszínen, de ezzel egyidõben létezik egy bonyolultabb, mélyebb cselekmény és karakterfejlõdés. Szokásos, hogy egy akciódús anime humoros, romantikus vagy akár szívbe markoló elemeket is magában foglal. Ugyanúgy elõfordulhatnak egy elsõsorban romantikus animében erõs akciójelenetek.

Kifejezõ eszközei:

Az anime kialakította sajátságos kifejezõ eszközkészletét. Nem minden anime él ezekkel az effektekkel, de ha igen, akkor általában ugyanazt értik alatta:

Állóképek használata. A jelenet dinamizmusát, drámaiságát fokozza, akár a lassított felvétel az élõszereplõs filmeken. A kép kimerevítésével az hangsúlyosabbá, jelentõségteljesebbé válik, mintegy beleég a nézõ emlékezetébe.
Sebességvonalak. Többnyire az állóképek mögött, a háttér helyén láthatók. A mozgás gyorsaságát az amerikai képregények is gyakran vonalakkal jelzik – az animében ilyenkor a háttér helyét teljesen a sebességvonalak veszik át.
Izzadtságcsepp. A vígjátékok leggyakoribb eleme. Ha valaki nagyon „lefárad”, vagy kínos helyzetbe keveredik, a feje mellett és felett jelenik meg egy hatalmas csepp. Ez többnyire társul a megfelelõ fáradt, vagy döbbent arckifejezéssel, de mûködik háttal álló, vagy meglepetését titkolni akaró szereplõvel is.
Super Deformed (SD). Egy-egy viccesebb jelenetnél fordul elõ, hogy a szereplõ hirtelen átalakul saját maga kicsinyített, gyerekes formájába, és úgy beszél vagy tesz valamit. Ez az alak fokozza a komikus helyzetet, a szereplõ viselkedését, tettét a külalakjára is kivetíti.
Egyéb gesztusok, jellemzõ arcok és formák. Ilyen a tarkóra tett kézzel való kínos nevetgélés, vagy az idegesség esetén a homlokon megjelenõ kereszt alakú, lüktetõ ér. Ezek általában a hagyományos japán ábrázolásból, illetve a hagyományos színjátszás gesztusai közül alakultak ki és terjedtek el.

Megjelenési formái:

A legtöbb animét a következõ négy kategória egyikébe lehet besorolni:

A filmek, amiket többnyire mozikban vetítenek, a három kategória közül a legmagasabb költségvetéssel, és a legjobb képminõséggel készülnek. Népszerû anime mozik például az Akira vagy a Chihiro szellemországban (Spirited Away), illetve a mostanában hazánkban is népszerû Páncélba zárt szellem (Ghost in the shell), és a Vándorló palota (szintén Hayao Myazaki alkotása). Vannak anime filmek amiket filmes vagy animációs fesztiválokra készítenek, ezek általában rövidebbek és alacsonyabb költségûek. Ilyen például a Winter Days vagy Osamu Tezuka Legend of the forest c. filmje. Elõfordul még, hogy tévésorozatok epizódjait összeszerkesztik egy filmmé, ez többnyire hosszabb lesz mint egy átlagos mozifilm.

Az anime tévésorozatok rövidebb, valamilyen rendszerességgel televízióban közvetített részekbõl állnak. Ezek általában rosszabb minõségûek az OVA-knál vagy a filmeknél, mert a produkciós költségek az összes epizódra szétterítve lépnek fel. Az epizódok tipikus hossza 23 perc, hogy reklámokkal együtt éppen kitöltsön egy félórás tévés idõszeletet. Egy teljes évad 26 epizódból áll, de vannak fél évados, azaz 13 epizódon keresztül futó sorozatok is. A legtöbb anime tévésorozatnak van fõcíme (opening) és vége-fõcíme (ending), valamint gyakran egy rövid, humoros vagy buta jelenet („eyecatcher”), amivel a reklámok elejét vagy végét jelzik.
Az OVA (Original Video Animation – kb. eredeti videoanimáció); vagy OAV (Original Animated Video) anime gyakran a televíziós minisorozatokra emlékeztet. Az OVA-k többnyire 2-20 epizódból állnak, illetve léteznek sorozaton kívüli („one-shot”) darabok, amik általában rövidebbek egy film hosszánál. Nevüket onnan kapták, hogy eredetileg videón jelentek meg; ma már a DVD a jellemzõ médium. Az OVA-k általában a filmhez közeli minõségûek. Többnyire összefüggõ történetet mondanak el. Népszerû OVA animék például az FLCL, a Bubblegum Crisis, vagy a Tenchi Muyo!. Fõcím, vége-fõcím és eyecatcher néha elõfordul az OVÁkban, de nem törvényszerûen.
Az ONA (Original Net Animation - kb. eredeti netanimáció) egy egyelõre ritkán használt rövidítés, az OVA mintájára, csak az interneten terjesztett (többnyire fizetõs letöltéssel) anime. Az OVA-khoz hasonlóan magas költségvetésû ill. minõségû. Az epizódszám nem szükségszerûen alacsony. Pl. Ghost in the Shell - Stand Alone Complex.